VERS

Bogdán József: Még utoljára (Életrajzi versek, 34-35.)

34.
Apu most anyu hálóingjébe nyúl
És mellbimbóját birizgálja
Hagyjál Guszti a gyerekek még nem alszanak
Hagyjál Guszti
Hagyjál

Apu most anyám combját simogatja
Rá is csap kemény fenekére
Hagyd Guszti a gyerekek még fenn vannak
Hagyd Guszti hagyd

Apu most rámászik anyura
Csak az árnyjátékot látom
Olyan mint mikor a vakondok
Megtörik a föld felszínét

Apu most egy maréknyi földet
Hint anyám koporsójára
És elmegy a hatcsöcsbe birsalma-
Pálinkát kóstolni mint akinek jól megy a dolga

35.
Lógó fürtjei a vállamon
Lecsorgó nyálát is vállalom
A még csak mocorgó kisbabát
Az angyali mosolyú kismamát

Vállalom csendjét és sikolyát
A csendben megbúvó rigolyát
Ha néha csörömpöl karcol is
Én szeretni foglak akkor is

Szeretem rózsaszín fogínyét
Mosolyát arcomon keni szét
Öklömnyi hasában ki zenél
Valaki aki majd Te meg Én

Bogdán József legutóbbi verse a Szöveten: