VERS

Rigó Tibor: Iszom egy teát… (Kiss Virág fotója)

Kiss Virág fotója

Iszom
egy teát
míg születik valami
csodás gondolat,
száll a gőze s vele
az alkonyat
rászövi szürkéjét
lélekre, tájra,
felsír egy madár
ő is haza szállna,
ám kopár az ág már,
akár a gondolat
mi kínomat okozza,
megszületni akar,
sűrűbbek görcseim
kavarom teámat
szívom az illatát,
ring bennem a bánat,
este van, érzem születik
most tán
valami csodás,
magzatvizem elfolyt
foltja a lelkemen
hagyta a nyomát,
Lüktet, már érzem
amint fejemen
átsuhan mint árnyék,
utána kapnék
enyém vagy kicsim
maradj itt, ne nyargalj
várj kicsit, várj még,
ám elszáll, mint
a teám gőze
mosolyog, legyint,
görcsökben ülök le
a rozzant heverőmre
az felsír alattam,
kínom oly súlyos,
angyal az ablakban
mosolya gúnyos,
bába nincs körülem
minek is volna
hisz mi most születik,
könnyű és nincs is már
súlya,
fa minek lombja nincs
csak törzse van, feje sincs
gyümölcstelen, céda,
szemhéja alól
rám kacsint néha,
megszültem s ajtómról
lehullt a kilincs,
ne gyere be, meg ne lásd
az édes kisbabát
magamnak tartom,
s rejtőzöm magam is
ne lásson a világ.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: