VERS

Bene Adrián: apokalipszis blues

Kiss Tamás festménye (részlet)

gyerekkoromban azt hittük megnyomja
valaki majd a gombot kollektív pszichózis
nem lett belőle semmi aztán
ózonlyuk aszteroida ebola AIDS
az élethez szerencse kell
erre tessék tök para
ez a globális felmelegedés
baszhatjuk a napelemet meg a teszlát
a pandémia kezd lecsengeni jó
ez az mRNS cucc meggyógyítja majd a rákot
de az ellátási láncok sebei nem forrnak be
olyan könnyen véget ér megáll minden
látod a történelmet mint üveggolyót megkapod
előbb csak a csipek aztán a használt autó ára
a magnézium a lítium az ólom az arany
a földgáz a műtrágya az élelmiszerek
beépül aztán elszalad mindennek van ára
hidd el lassan mindegy
globálba nyomnád vagy regionálba
megróbálsz kertészkedni fészbukon
mi történhetett a paprikámmal így néz ki
divat lett a disztópia letarolja a netflikszet
csak az éghajlat az ökoszisztéma alakul át
valami a mi életünkben is véget ér legalább
válságtudat van transz- és poszthumanizmus
innen űrhajó nem ment meg hiába az e-sport
az a pár ezer faj rosszkor volt rossz helyen
mintha éreznék begubóznak várják
a végét megbabonázva elvegetálnak
jöjjön most tehát az evolúció
vagy megélik az apokalipszisfílinget
instantaneitás kaland rakenroll ikszfaktor
nem gond előrefutni a halálhoz
nem csak a civilizáció tűnik el
ez most így sikerült
nem vízállásjelentés az élet
innentől tényleg teljesen abszurd
az ember a bolygó szempontjából
úgyis csak kártékony vírus

Bene Adrián legutóbb a Szöveten: