GALÉRIA,  VERS

Kiss Tamás: Valósággal abszurd… 4.

Kiss Tamás alkotása (részlet)

Székek asztalok kopott repedt lábakkal ülnek
Túléltek minden élőt – elszenderültek
Roskatagon hull a függöny kopott parkettákra
Leállt ketyegésű vekkerekben nyugszik az idő álma
Nem mosakodnak nem is törülköznek
Nem szabadkoznak nem csókolnak és nem is esküdöznek
Ők valók erre a világra nem a senkiházi elköltözöttek
Akik még az örök elmúlás képességével sem rendelkezhetnek

De majd egyszer az élettelen túlélők is letépetnek
Szemétdombokra hányva folytathatják született szótlanságukat
Kuncogó hangokat adva mikor éppen összegyűrődnek
Valami mozgató hullajelölt hiábavaló alaktól megzavarva
Lehet hogy az koldus botjával veszettül kotorászva
Kincset keres de csak lim-lommá lett halhatatlanokra akad
Dühében rongyos kabátját málladozó rongyokba hajítja
Mert lassan elfogy a Hold s jöhet az új szemétgyáros holnap
Hogy újra temethessenek egykor fénylő jól kiszabott damasztokat

A kukák mélysége akár vérebek gyomra – telhetetlen
Puccos báli ruhák vagy rongyos paraszti holmik mind egyhelyre mennek
Nem tudhatják meg sohasem szegények hogy részben velük megy a történelem
A nagy emberi zsákutca – délibáb-sziklákra épített várak üres romhalmaza
Könnyekkel kajákkal telemaszatolt holmik üres malasztja
Már semmi sem emlékeztet a rég elszállt csinnadratta-hangulatra
A keringőzésekre a virágos parkokban és a májusi esőkre
Talán egy kószáló kisfiú talál majd egy kitüntetést, rajta „A Haza Hőse”
Vajon ki lehetett ez? Kit érdekel, hiszen már rég vége

Vállapokon, gombokon, mindenféle riherongyon
Rácokba rogyott mimika-árkokon vagy éppen homokozókban felejtett kiskanalakon
Ott ül az enyészetből táplálkozó feledés
Napsugár-múltakba költözött csóközön-emlékekkel mutálódva
Olcsó darált húsnak való lesz belőle semmi egyéb
Szálló por légben fickándozó szemcséi mint egykori hódítók kegyetlen seregei
Lepnek el minden zugot mert nekik semmi sem elég
Elvégre belőlük lett e nagyszerű világ meg Te meg Ő meg Mi meg én
A székek asztalok kopott repedt lábai azóta szétestek elemeikre
Borzasztó mert ez tán nem is olyan abszurd
Csak az élet remény-álma nem képes együtt élni vele

Memento vitae…

Kiss Tamás alkotása

Kiss Tamás Abszurd-sorozatának legutóbbi darabja a Szöveten: