VERS

Rigó Tibor: [Érzem már…]

Aranyi László szövegképe (részlet)

Érzem már
az ősz újra eljött rám talált
fényét magával vitte
kiszökött belőlem
a nyár
tegnap épp
mikor a partmenti
odvas fákhoz értem én
az elmúlás üdvözölt
egy sárguló szomorú fűzfalevéllel
a vállamra ejtette rá könnyedén és az
akár a hópehely télen
megült a kopott vállszegélyen
utamat róva
észre sem vettem mert épp
a vén Isztert csodáltam
ahogy kanyargó partjait simítja és aprócska hullámokat
sző szelíden
majd elringatja
mikor a mohával bélelt szívéhez ér akár bennem e költemény
még kóstolgatja
mielőtt útjára küldi
vagy magának hagyja
ahogy a partot róttam
hajamba őszi madarak szálltak
néhány eltévedt és hozott egy kopár faágat
fészket rakni még merész madárka
bennem látta tavaszát
pedig már mind lehányta levelét
bennem kopárak a fák
és egykor dús hajam is gyérül egyre
rám talált az ősz
együtt mentünk fel a hegyre
a réz színű fák
csak bólogattak
a csendesen sugdosó szélben
és mentünk kéz a kézben
én és az ősz
megvénülve lassuló lépttel
látod súgtam halkan a tél
már ott előttünk térdel
mert egyszer minden véget ér
de te maradj még kérlek
fess sárgát vöröset
szívem erdején
fesd meg a száradt rönköket
ha a tél majd magához ölel
a hóba olvad minden szép
amit most nekem festesz
ősz velem vénülő kedvesem.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: