VERS

Bene Adrián: tr. tr.

Sebestyén Hedvig alkotása (részlet)

alig múlt tíz mikor tüdőbajban az apja
a városban a malmos zsidó úriember volt
a kukoricamorzsoló alatt alhatott enni is kapott
szeretett engem én vittem kocsin a kaszinóba
hajnalig kellett várni rá mikor kártyáztak
különben rendes volt
a haborúban elvitték őket azóta üres a malom
az anyja csak a nővérét szerette meg a hasát
a keresetéből istállót épített kőművesek mellett
leste el a szakmát a hadifogságban ez lett a szerencséje
kivitték dolgozni a lágerből aki értett valamihez
megettük a kazak gazda kutyáját kereste szegény
rég nem ettünk húst mindig csalánleves volt
azt mondtuk nem láttuk ez volt a legrosszabb
mikor asszonyt hozott a házhoz éheztek
a banya eldugta a szalonnát
mindig a kötényéből majszolt
taknyos éhenkórásznak csúfolta a menyét
tizenhat éves volt
otthon se kellett
az öccsét szerették
mikor meghalt a házat az istállót a kurva
lányára hagyta bolesztgászjájná
az esküvői fénykép állítólag nem sikerült
pedig kifizették előre a fényképésznek
az albérletben poloskával volt tele az ágy
parizeren jártak napszámba kapálni
na ebbe született bele anyám ráadásul
kiköpött az anyja anyósa kinézetre is
természetre is szeretett ott lenni nála
ott mindig kapott enni
ő nem tudta szeretni verte
mindig olyan volt mint az ördög
nem fogadott szót beleivott a tejbe
férjhez ment a gyerek jött útban volt
amíg esti iskolába járt
nekünk kellett vigyázni rád
telebeszélték a fejem állítólag
ők uszítottak a szüleim ellen
a doki szerint ez tipikus
transzgenerációs trauma volt
senki nem tehet róla
Sebestyén Hedvig alkotása

Bene Adrián verse korábban a Szöveten: