VERS

Holczer Dávid: Polc, semmi, polc (drámarészlet)

Pec Gábor fotója

VÉRES atya – pap
NULLA – félőrült hajléktalan
JUTKA – András párja
ANDRÁS – Jutka párja

(Helyszín: Tesco, éjszaka.
A polcok mögül előjön Nulla, bevásárlókocsit tol, a kocsiban felhúzott lábakkal, reverendában ül Véres atya. Amikor a nézőtér elé érnek, kiszáll a kocsiból, körbenéz és fájdalmas arcot vág.)

VÉRES ATYA
Ugyanonnan jöttem, mint bárki más –
mégis szűnni nem akaróan fáj a hát.

NULLA
Túl sokat hajladozol az Úristen előtt.

VÉRES ATYA
Sokat, de nem eleget.

NULLA
Miért van az, hogy imádkozol
és mégis csak egyre fáj a hátad?

VÉRES ATYA
Szomorú, hogy nem érted…
Tudod mit beszélnek Isten
útjairól; kifürkészhetetlen
műremek mind, lázadozni
ellene, tudod jól, nem lehet.

NULLA
Mert az Úr beléd villámokat ereget?

VÉRES ATYA
(nevet)
Miről beszélsz?
Isten nem bottal ver.

NULLA
Mondhattad volna előbb is.
Bár engem nem fenyeget a hübrisz;
tökéletesen teljesítem az Úr akaratát.

VÉRES ATYA
(gúnyosan)
Na lám!
Álmodban láttál talán próféciát,
hogy idd meg suttyomban a plébánia összes borát?
Ha ezt nem teszed, most nem találsz itt engem.

NULLA
Ennyire szomjas vagy?

VÉRES ATYA
Holnap mise, bolond,
bor nélkül pedig nincs áldozat.

NULLA
(nevet)
Te tényleg papnak termettél!
Éjszaka a közértbe… miseborért!
De képzeld, minden más sors is
előre elrendeltetett.

VÉRES ATYA
Miről beszélsz?

NULLA
Nomen est omen.

VÉRES ATYA
Nem értelek.

NULLA
(a közönség felé fordul, felemeli Véres atya karját, mint a bokszbajnokoknak szokás.)
Hölgyeim és uraim!
Ez a derék legény itt mellettem: pap. Ráadásul a legjobbik,
most mégis bárdot ragad kezébe és nevéhez hűen,
hiszen Véres ő születésétől fogva, hóhérrá válik.
Bizony, bizony, hölgyeim és uraim!
Ez a derék legény, az Úr szolgája,
és drága jóbarátja,
gyilkolni fog ma éjszaka.

VÉRES ATYA
(kiszabadul, riadtan néz Nullára)
Megbolondultál?
A légynek sem tudnék ártani.

(Nulla nevet és a háttérbe húzódik, Jutka és András pedig jön kézen fogva. Véres atya a bevásárlókocsira támaszkodva egy darabig értetlenül bámulja őket.)

JUTKA
(bevásárlólistát lobogtatva, ideges)
Az Isten szerelmére, hogy
nincs ebben a kurva boltban margarin!

ANDRÁS
Majd veszünk máshol.

JUTKA
Igen, és mégis mikor?
Fél egy van, ilyenkor zárva minden bolt,
holnap meg főznöm kell.
A kurva életbe!

ANDRÁS
Megtennéd, hogy úgy viselkedsz, mint
ahogy az felnőtt nőknek szokás?

JUTKA
Mondta ez a giganagy csecsemő.
Ki mondta, ki, ha nem ő,
hogy az éjszaka közepén jöjjünk boltba?
És nincs vaj ebben a kurva…

VÉRES ATYA
(szavába vágva hozzájuk lép)
Kérem, hölgyem, beszéljen finomabban!
Értem én, hogy ideges,
az érzést ismerem, higgye el,
de az ilyesmit nem nézi jó szemmel az én Istenem.

ANDRÁS
(nevet)
Látod, Jutka, még egy papot is szereztem neked!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
(Homlokon csókolja Jutkát.)

JUTKA
(zavarban van)
Dicsértessék…

VÉRES ATYA
Mindörökké ámen!
Egy ilyen szép pár mit csinál itt éjszaka?

ANDRÁS
Gondoltam, vicces lesz boltba jönni ilyenkor,
de mint látja, jól félrement…
És maga?

VÉRES ATYA
Elfogyott a misebor
és túl későn vettük észre. Tudják, hogy megy ez.
(összenevetnek mindhárman, Jutka szorongatja András karját, hozzásimul)
Hivatalból nem igazán illik ilyet mondanom,
de nagyon jól mutatnak egymás mellett.
Terveznek valami Isten szeme előtt nemesebbet?

ANDRÁS
Ami azt illeti… még nem beszéltünk róla.

JUTKA
Pedig egy álmom válna valóra.

VÉRES ATYA
Nosza, akkor mire várnak, fiatalok!
Összeadom magukat itt és most!
Az Úr szent nevében!

JUTKA
Ilyet lehet?

VÉRES ATYA
Nem, csak tréfáltam,
bocsássanak meg.
Viszont imádkozni foguk értük.
Mondják csak, járnak templomba?

ANDRÁS
Nem igazán.

VÉRES ATYA
(tréfásan)
Kár…
Pedig olyan jó embereknek tűntek.

ANDRÁS
(nevet)
Így aztán lehet befolyásolni bennünket!
Benézünk, ígérem.

VÉRES ATYA
Csak úgy?
Megnézik, hogy hogyan áll az oltáron a terítő?
Hogy milyen virágok vannak a padok mellett,
hogy ki felejtette ott a rózsafüzérkéjét?
Vagy esetleg végigülnek tisztességgel egy szentmisét?

JUTKA
(egyszerre Andrással)
Benézünk.

ANDRÁS
(egyszerre Jutkával)
Végigülünk egy misét.
(egymásra néznek hosszasan, döbbenten, majd elengedik egymás kezét és lassan, egymás szemébe nézve elkezdenek hátrálni, eközben Véres atya is kisétál a színről, Nulla pedig az előtérbe sétál, ismét egyenesen a nézőtérrel szemben. Miközben beszél, Jutka és András is el.)

NULLA
Csak megtörtént.
Néha nem passzol össze két puzzle-darab.
És Önök is tudják jól, hogy ez milyen zavart
kelthet az emberekben.
Ilyen egyszerű kérdéseken buknak a dolgok;
egy pap a szupermarketben,
egy ártatlan kérdés és minden borul…
„Minden egész eltörött”, ahogy a legnagyobb
szifiliszes költő mondaná.
És igaza van, ugye?
Ebben mindannyian egyetértünk.
Minden egész eltörött, nincs helye többé rendnek,
mikor minden Isten, amit teremtettek,
elfogyott keservesen, senki sem hisz már őszintén
és mégis vitatkozni lehet még a hamvaik felett is.
Hát nem nevetséges ez egészen?
Hát nem romlásnak indult-e minden, amit ez a tégely
magába foglal?
És mihez kezdünk a sok lejárt szavatosságú istennel?
(a takarítók jönnek és elkezdenek mindent leverni a polcokról erőszakosan, puszta kézzel, seprűkkel, felmosókkal.)
Nincs menekvés.
Itt, ahol már a pap is halálszagút lehel és hóhérok gúnyájában jár;
itt, ahol mindennek vége szakad,
itt, ahol mindenki csak utolszor jár.
Itt van a pokol.
(hátramegy, ő is lökdösi a dolgokat és amikor már minden a földön hever, teljes sötét.)