VERS

Rigó Tibor: [Sötétbe bámuló ablakon…]

Márkus László: Utcakép-sorozat (Részlet)

Sötétbe
bámuló ablakon
halvány reményt fest
a sistergő csonkon
pislákoló gyertyaláng
az éj konok sötétjét
sápasztja már
a virradat fénye
az őszi reggel büszkén
tör előre
a hajnal megtépve bandukol
mint a nyomorult
mögötte a reggeli fény
hintón a nagyúr
gyorsvonat robogása hatol
a még szűz hajnali csendbe
szélborzolt krizantémok
szipognak a színt vesztett kertekben
a köd
fehér
csipkeszemfedőt
fon fejük fölött
Fejüket lehajtják mint
kötözött
szárnnyal az
áldozati galambok
búsan várják hogy
felzúgjanak a harangok
a jel amire majd indulni kell
krizantémok a mohás
sírköveken
behorpadt sírokra
terülnek némán
minden szirma mint egy-egy karom
sebet váj
az elmúlás
bezárt szemhéján
és csendben elmúlik ő is
a gyertyafényben
úszó temetők ölén
a dér rászövi a
márvány hideg színét
s vele hal a temetők fénye
krizantémok kékje
fest őszi felleget
és elég minden gyertya
viaszkönnyek vannak sírva
a néma sírokon
elül a gyász a kopár őszi ágakon
rázza a láz és felzokog
a köd fonta szemfedők alól
kinyújtja ágait s integet
mint a holtak csont keze
lila krizantémok ne sírjatok
ha jön mindszentek ünnepe.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: