PRÓZAIRODALOM

Juhász Zsuzsanna: A nimfák jutalma

Híres B Ede fotója

Hogy is szólhatnék bele? A te pénzed van benne, nem az enyém.

Te vettél nekik kétszer is tűzifát, de a menyed az tényleg olyan. Nimfa, aki rejti a gyerekét. Zeusz elől. Viszi egy kicsi szigetre felnevelni az apa, a Jóisten haragjától félve.

Pedig a te unokádnak nem Zeusz az apja. A Zeusz csak egy munkaadó. A menyednek meg esze volt, azt mondta, nincs gyereke. Hogy biztosan felvegyék. Nincs ebben semmi. A homoszexuálisok előjönnek, a gyerekes anyák hátra. A melegek reménykednek, hogy akkor se dől össze a világ, ha azonos neműt szeretnek. Az anyák meg titkolóznak, hogy szeretetük osztatlan, egyedül a munkáé.

Bár nem tudom, gondoltál-e arra, mi lesz, ha belejön a menyed. Ha addig mondogatja, hogy nincs, hogy el is hiszi, hogy nincs gyereke. És úgy is érez, és úgy is tesz majd. És megelégeli a fiad fenyegetését is, hogy ez az utolsó esélye, hogy ennél a második munkahelyénél be kell válnia feltétlenül. Mert tartalék pénzük az nincsen. Tűzre való fájuk is csak annyi, amennyit te veszel nekik.

De mi lesz, ha megunja? Az ingázást a két lehetséges kirúgás között? A nagy munkahelyi és a kis családi közt?

És tudtad? Tudtad, hogy a bűnöző anyák is együtt lehetnek a kicsi gyerekükkel? Jobb börtönökben akár a gyerek hat éves koráig is. De nehogy megsértődj!

Te csak vedd azt a tűzifát, és ne gondolj semmire! A nimfák remek fiakat szoktak nevelni. Ha nem ez, ez a menyed, akkor egy másik.

Aki jobb. Jobb a rejtőzködésben.

Juhász Zsuzsanna prózája korábban a Szöveten: