VERS

Bartha György: a királynő

dékárt halála a királynőt érintette igazán megtört lelkileg napokig kerülte az embereket
bezárkózott a szobájába sokáig életjelet sem adott ádi egyre inkább aggódott s az idősebb
feleségét megbízta egy percre se vegye le a szemét az ajtóról próbáljon beszélni a királynővel
a királynő végül kikandikált az ajtó mögül s vizet kért majd egy hét múltán élelmet is gyümölcsöket
de mással nem kívánt beszélni csak ádi feleségével a temetés napján rosszul lett s orvost
hívtak hozzá csak hetek múlva tért magához a különös fásult állapotából továbbra sem kívánt
senkivel sem szóba állni csak ült és az ablakot bámulta néha könnyei csordultak ádiék hiába
igyekeztek körülötte mindaddig míg a gyászidő le nem telt ekkor a királynő hirtelen ismét
megváltozott erőre kapott dékárt-dékárt kérte magához bennem valami meghalt úgy érzem ne haragudj de
már semmi sem lelkesít egy dolgot kivéve szeretnék méltó emléket dékártnak és a birtok sem érdekel
mondta ha e munkámmal végeztem visszaköltözök svédországba ahogy gondolod
nézett rá dékárt-dékárt de ez az otthonod s ha elmondod mit tennél úgy segíteni fogunk mindenben
ki szeretném adni dékárt verseit egy füzetben amiket a ruhái között találtam és a megmaradt jegyzetei
alapján megírnám életrajzát szólt a nő felcsillanó szemmel rendben mond mire van szükséged
a királynő ezután a toronyba költözött s a nyomdásszal közösen előbb a versesfüzeten dolgoztak
majd a megírt életrajzot szerkesztették meg a nyomdai munkálatok után a királynő elégedetten magához
ölelte a négy könyvet s napokig ült nézte maga körül a forgatagot a birtokon majd egy napon
dékárt-dékárthoz fordult vigyél kérlek a postaállomásra hazatérek a kortárs irodalmi körökben sem
franiciaországban sem svédországban nem lett különösebb visszhangja a könyveknek hogy ezt a
királynő hogyan élte meg nem lehet tudni dékártot csupán az elkövetkező felnövő fiatal írónemzedék
fedezte fel magának és eszményképének fogadta ehhez talán dékárt utolsó verstöredéke járult
leginkább hozzá
párizs ég
és a lángok
testes szél-lovakon
vágtáznak tova

(vége)

Bartha György dékárt-sorozatának utolsó előtt része a Szöveten: