VERS

Márkus László: a bazilikában

impozáns kupolád alatt
tapintható az áhítat
ám csillogó díszeid
gúzsba kötik lelkem
nem szárnyal szabadon
bár néhány pillanatra
rabul ejt az ámulat
ennyi márvány és arany
rideg szépség
egy idő után nyomaszt
kapudon kilépve
újra fellobban hitem
krisztus bennem él
testem a temploma

Márkus László verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .