Márkus László: a bazilikában
impozáns kupolád alatt
tapintható az áhítat
ám csillogó díszeid
gúzsba kötik lelkem
nem szárnyal szabadon
bár néhány pillanatra
rabul ejt az ámulat
ennyi márvány és arany
rideg szépség
egy idő után nyomaszt
kapudon kilépve
újra fellobban hitem
krisztus bennem él
testem a temploma
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Newer
One Comment
Pingback: