PRÓZAIRODALOM

Juhász Zsuzsanna: Klímaváltozás

Mit sütsz, Isten? Sós pogácsát? Vagy csak kenyeret? Lisztet a búzaszemben?
Búzaszemet a tokjában? Kalászt lábon? Az anyja lábán? Szárbaszökött, kalászos búzamezőket sütsz, Isten?
Holott mi a gödölyét soha az anyja tejében. Óhajod, parancsod szerint. Vagy neked mindent szabad?
Vagy neked a nehezebb? A nagynak, hatalmasnak betartani a törvényt? Amit saját maga hozott?
Vagy hetedíziglen bosszulod a fiút? Míg mi hány fiat? Hányat és hányszor bosszulatlanul? Hány millió az, te édes, te jó, a te egyetlenedhez képest?
Vagy az isteni gyermek, az más, az nem az ember gyermeke is? Azért nagyobb bosszú jár? És meddig? Hisz’ 7 íz nincs is az ujjamon. Ugyan kire is, kikre is gondoltál? Hisz’ nekem, az én ujjamnak csak négy íze van, nem több. Akkor ugyan kit, kiket szánták ilyen sorsra, hol vannak ők? Azok, akik 7 ízű ujjal rendelkeznek legalább? Hogy számolhassák, kiszámolhassák, mikor telik le isteni átkod.
Átkod, amiért nem tartottuk be a törvényeidet. Amiket, úgy tűnik, neked is nehéz. Hisz’ épp most sütöd a búzát lábon, a jövő évi kenyerünket sütöd meg pár röpke nap alatt. Bár vehetnénk jelnek is, útmutatásnak, hogy ami megsül, azt azonnal szét kell osztani. Csakhogy mit szólnának az afrikai éhezők a tonnaszám érkező, éretlen s ezért tán mérgező, hántolatlan búzához.
És ugyan mit szól itt a nép fél év múlva, ha a tartalék búza elfogytán nem lesz kenyere?
És te mit mondasz neki, hogy akkor egyen kalácsot?
Csak nem forradalmat sütsz, nagy úr, világforradalmat? Világégést most, az özönvíz után?
Ej, de bosszúálló vagy, Istenem, vagy mi vagyunk birkábbak a te egyetlen birkádnál, csakugyan!
Ráadásul nem is mi tettük veled, mindezt, hanem valami, legalább 7 ujjperccel rendelkező lények. Ők ölték meg a fiadat. Csak most legalább mondd meg, merre vannak.
Hadd menjünk mind utánuk. Bizonyára hálásak lesznek nekünk, hogy elvittük a balhét helyettük 2016 évig.
Mutasd az utat, jó urunk!

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: