Handó Péter: ősz; Átváltozás; Foton

ősz

gondolatmúmia-preparátum
odabiggyesztve
csöndövezet-záródás
fölötte
akár az égvalószínűtlenség
kipányvázva
míg zuhanásszilánk-furatokból
előfröccsen
az évszakváltozás mágiája
belekódolódva
vagy
egyetlenné törölve

Átváltozás

Koravén este.
Egy hurok a szívem helyén,
akár az éj.
Csillagok üregében
görbülök téridő gyanánt,
hogy áthullhassak
az álomholnapba.
Legalább.
Ez is csak egy
érzékelésragály maradhasson.
Bennem.
A mindenség irányába.
Ahogy semmivé bomlik,
pontosan ugyanúgy.

Foton

Fényből vagyok.
Minden állandó bennem?
Minden
élő-halott
tükröz és átvág a csenden.
Hol nyughatok?
Világolhatok
– örökké bevégezetlen –
a végtelenben?

Handó Péter legutóbb a Szöveten:

Handó Péter: 13. szín