Csák Gyöngyi: Prométheusz

embernyi seb lüktet a
sziklás magányban
élesztgetem dalaimmal
keselyűcsőr-tépte testét
szerelemmel kötözöm be
sebei már bennem fájnak
szárnya nő az örök vágynak
kín-enyhítő szél maradni,
eleven szív, szíve lenni.

Csák Gyöngyi korábban a Szöveten: