
Csák Gyöngyi: Prométheusz
embernyi seb lüktet a
sziklás magányban
élesztgetem dalaimmal
keselyűcsőr-tépte testét
szerelemmel kötözöm be
sebei már bennem fájnak
szárnya nő az örök vágynak
kín-enyhítő szél maradni,
eleven szív, szíve lenni.
Csák Gyöngyi korábban a Szöveten:
One Comment
Pingback: