VERS

Rigó Tibor: [Mindegy már az is…]

Mindegy már az is hogy
merről honnan jöttem
hisz sosem volt
kék az ég felettem
fekete zászlós
bús őszi fellegek
bármerre járok én
szomorún intenek
oly mindegy már az is hogy
merre hová tartok
bár várnak még itt reám
megvívható harcok
magammal vagy mással
az egész nagyvilággal
közönybe burkolom magamat
sűrű füstöt eregetek
öröklött pipámból
apámtól kaptam
ő is mindig harcolt
az angyaloktól lopott
sebes röptű szárnyat
ó mégsem szállt magasba
a porban lenn verdesett
szürke porfelhőkből
viselt köpönyeget
itt ragadt a földön
vesztesként bujdosott
bennem látta ragyogni az összes csillagot
legyek hát csillag
mely bolyong csak céltalan
fényével felsöpri a lehullt rongy avart
vízbe mártja arcát
fagyos téli esten
hajnalig áll helyben
megdermedt testtel
eltűnik ha fény jön
a nap kitárt ablakán
honnan jöttem s hová
nekem oly mindegy már
rám ül az ősz a tél
a tavasz elkerül
a nyári lomb
hol járok
a lábam elé terül.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: