Száldobágyi Csaba: Pillangó utca

Az vagy nekem, mi könyvnek a mértan.
Beskatulyázva, elaléltan,
lézengő lapok egy kopott gerincbe fűzve,
utánad olvasok, lassan, kibetűzve.

Az vagy nekem, mi polcon a szegletek
szálló pornak, lebegő tehernek,
vékony rétegben rakódom rád,
ismétlem magam, mint rossz kópiát.

Az vagy nekem, mi háznak a szerkezet:
ha akarom kinn tart, ha akarom beereszt;
mi szóra a dallam, énekre a tánc;
az vagy nekem, mi sakkban a sánc.

Az vagy nekem, mi árbócnak a hajó,
alig-alig látszik, fel-felvillanó.
Mit az idő két ajtónyitás közé ékel:
játszol velem, mint pára a léggel.