mi vagyunk itt a szarok a semmik
mondod percekig ölelsz részegen
a koncert utáni halvány réten egy
faszit a múltból aki lehetett volna
valaki más neked írt is pár levelet
hatvan évesen majd hozzád költözöm
addigra úgyis egyforma lesz a minden
vágy és illúziók nélkül csoszogók útja
az életközépi válságtól csak egy ugrás
az emberem meghalt én csak vagyok
negyven fölött kábé mindegy miért és hova
a járókeretes dumát egyszer versben
már elkövette egy nő álmaimban
a merev arcú hasonmása mintha
direkt körülöttem keringett volna
sápadt arcára szórt szigorú fényekkel
továbblép épp csak köszön tipikus
képviselője a meg nem valósult jobb
időknek hogy legyen ok nosztalgiára
ha letelt az a húsz év a merevlemezen
amíg törlésre váró elmentett pálya vagy
ebben a szcenárióban keresve tovább
pedig tudod nem erre hideg hideg hideg
poets are on this cold earth
as chameleons might be
van még egy életed rászánod megnézel
egy távoli tájjá fakuló emléket bennem
mattis-teutsch helyett georgia o’keefe
bevésed a mentális térképbe a rossz utat
végigjátszod kiváncsiságból hogyan lehet
nem megnyerni a játékot
ezt a voltaképpeni eksztázist
élvezed vagy nem élvezed
felszámolni az unilineáris kauzalitást
barlangban táncolni kísértetekkel
hidden from their early birth
in a cave beneath the sea
ebben a csítelhetetlen kozmoszban
mert minek ha nem a cél a fontos
néha csábítani elfutni és így tovább
a következő koincidenciáig
az hogy eddig mindig felkelt a nap
semmire nem garancia
Bene Adrián verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?