Ketykó István: Mindig, mindhalálig, mindörökké

Én anyánkhoz hívlak fiam, mert apánkat ellopta egy csörgő szarka. /
Állt a kapuban, falábán megcsillant az augusztusi délután /
nővérem egy házibuliban, orvos sehol – anyánk meg egy sóhajtás alatt özvegy lett.