Kabdebon János: „Merrikriszmössz!”

Hideg este volt. Az éjszakai égen kéken szikrázott a levegő, mindenütt pislákoló karácsonyi fények lebegtek a lassú hóesésben. Időtlen szépségben lüktetett a város, fagyos dermedten fiatal volt az este. De a külváros elit negyedében szépen kövezett járdáján csoszogó, magában dünnyögő férfinak ez a holdéli fenyőszagú fényekben tobzódó kép egyáltalán nem volt érdekes. Lefoglalta a járás, ugyanis alig merte emelni a lábait. Máskülönben a talpára fabrikált kartonpapír, amit nagy gondossággal spárgával átkötött minduntalan lecsúszott volna. Kötheti újra és az időkiesés.