Nagy Csaba [Rásimul az arcomra…] Rásimul az arcomra, mint a pára, mozdulok, és velem lélegzik. Talán én tartom, talán ő engem, a tükör már képtelen dönteni. Nagy Csaba verse legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe