Hát ott kezdem, hogy hosszú volt a nyár, nagyon hosszú, de végre ősz lett. Emlékszem a baktató szekér mögött ferde sugarak szegélyezték az utat. A fák aranyban, zöldben szikráztak, ahogy a szél pajkosan mozgatta a leveleit, és csípős hajnali harmat csillogott a fűben. – Hőőő! Itt megállunk! – mondta a nagybátyám a lovaknak. Én a … Bővebben: Kabdebon János: Keserédes ősz