Babics Imre: Kérgek
Rücskös kérgükből álomport / morzsoltak rég vajákosok, / tudták fehér fűzek… hóbort
Babics Imre: Szenvedélybeteg
Minden megalázottság és minden szégyen / a téridő odvában marad, amiként / diói egy mókusnak, mit macska ölt meg, / elenyészik