mi vagyunk itt a szarok a semmik

ahogy látható kiváló / a hangulat itt ülök várom / hogy kezdődjön valami

olvasom ám a szarjaidat a fészen jók nálad kurvára nincsenek is vesszők követem a szövetet ahova kiteszed időnként fölbasznak de végül nem diszlájkolom az oldalt

nyilvánvalóan narcisztikus igen de szerintem nem pszichopata

észrevehetted kerülöm a könnyen emészthető jól formált versek írását

élem amit elfentek a tények a porban itt ragadt népek álmait

vaksötét teremben koppanó tűsarok ideges morzejele

szétlőtt házak pinceablakán át milyen mosolyt hoz a tavaszi fény

itt nem volt történelem soha nem beszéltek róla

ott maradt az ujjam a páncél mögött vérzik