sorsom vázlatait szomorúan hordja a lelkem, / így leszek én lassan vágyamnak papja

itt már régen nincsen ünnep / hisz ellopták mindenünket

durva viharral vágtat a múlt itt / életemet nem vittem a pultig

Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon, / Lódobogás hallék, elrepült az álom,

„Kubla kán tündérpalotát / építtetett Xanaduban”

lopva születtem / még e világra / égeti tettem / nappalom ága

eltörtek a harangok / így most csönd van mindenütt

vére hull az enyészetnek / és lecsorog felhők lábán

nem tudom mért bántanak / miért ölnek vádolnak

ezer élet járt bennem / mégse kellett átkelnem / Nap tengerén, tűz fészkén / ezért kaptam új részt én