nagyon más lett a másolat / mintha eltörne ami él / aki a kevéstől vár sokat / nem is biztos hogy odaér

varsáját kivetette az ég rám, bár szabadulni igyekszem, / nem megy az oly könnyen, hisz durva, erős ez a háló,

tapsot kérek a végtelennek / hisz ma is és holnap is égbe mennek

a végtelen ma ért véget / téged régen az ég éget

Már rég álmom az ébrenlét és poklom az éden. / Hűvös tengereim tűzviharát kezem / nem markolja még

nyarak jönnek leszállnak / benned éjek kaszálnak

Mind csak azon gondolkodom, / másodnapon, harmadnapon, / homokos halmok hegyében, / mi termett a tűz tövében,

ezer élet vár terád / szíved huszonnégy karát / hamisítatlan arany / míg álmodnak dala van

antracit csendekben életem megrebben / árkaim mélyén a nap

Én az ki azelőtt ifiu elmével, / erdőt mezőt töltött nagy gyönyörűséggel