Fekszünk a bordatörő sittre kilökve, / isten inspekciózik bezuhant templomudvaron: / készíti a lelkünket soroló leltárt.

Holdat ringat az olajos tócsa a kocsma előtt, / hámló tükör! hirtelen ugrik a falra az árnyék, / az estét a kőre kibukja, zárul a kör.

Bevonjuk az eget: / óriás vitorlát. / Horizontunk / póktojásos kulcslyuk.

régi képet / kettétépni / lépcsőről vissza / lefele lépni

Kötelekkel, fogammal tartalak, / mostoha országom, bűzös hajóm,

Vétekben ázik a hús, volt-időnk öli a csontot. /                 [Elköszöntek a vétlen tévedések.]

a mindenség egy szív / alakja tervszerű véletlen

voltam, ki csak egyszer vagyok, / télből tavaszba vetélten.