Fábián István: Szervácnak. Ideát. (vers); örökévad (grafika)
Fekszünk a bordatörő sittre kilökve, / isten inspekciózik bezuhant templomudvaron: / készíti a lelkünket soroló leltárt.
Fábián István: Szervácnak, odaát (vers) – A hős hazatér (grafika)
Holdat ringat az olajos tócsa a kocsma előtt, / hámló tükör! hirtelen ugrik a falra az árnyék, / az estét a kőre kibukja, zárul a kör.
Fábián István: Öröktél: elmúlt november
Bevonjuk az eget: / óriás vitorlát. / Horizontunk / póktojásos kulcslyuk.
Fábián István: Elszámolás (vers); Ivanhoe (grafika)
régi képet / kettétépni / lépcsőről vissza / lefele lépni
Fábián István: A kivándorló (vers), Galamb és bárka (grafika)
Kötelekkel, fogammal tartalak, / mostoha országom, bűzös hajóm,
Fábián István: A bűnevő vigíliája (vers); félőlény (grafika)
Vétekben ázik a hús, volt-időnk öli a csontot. / [Elköszöntek a vétlen tévedések.]
Fábián István: Tártosztály
Falevél forog sáros vízen. / Lépcsőforduló salétromos falakkal.
Fábián István: Írásról, vonalakról
léteznek írott sorok: / járdaszélen sorjázó utcakövek.
Fábián István: Az egyetlenek
a mindenség egy szív / alakja tervszerű véletlen
Fábián István: A fű (vers) – lövés (rajz)
voltam, ki csak egyszer vagyok, / télből tavaszba vetélten.