Garai Bálint: Örökség
a korzó sárga kövein csúszkáló turisták
Garai Bálint: Kiönteni a szavakat, Bezárni a csendet
Garai Bálint versei és fotója
Garai Bálint: Matracon
A sarokban egy fotel van, tele kinőtt ruhákkal.
Garai Bálint: Eső nélkül
a víz megállt, a másodperc csöpög a csapból.
Garai Bálint: Maradványok
az ősznek nem hiányzunk
Garai Bálint: Galambok
maroknyi életek vergődnek élettelenek markában
Garai Bálint: Jegyzetek (valahol nulla és végtelen között)
Garai Bálint: Asphyxia
csapból csöpögő másodpercek az időa markodban mint minden más, a víz helyzete is bizonytalantenyeredre folyókat rajzolt az elmúláskövekre gondolsz, mégis kavicsokról beszélszajkaid lakatlan szigetek az egyetlen óceán közepénnem létezünk senkinek, mégis olyan, mintha–––tagolatlan partvonalat rajzolsz magad köréfulladásképpsimulékony homokodba temetkezem
Garai Bálint: Reluxa
látod, a bőröm tele van veledszakadékokkal.Réseket hagy a tekintetedén meg csak itt meredten(ha megmozdulok mindenem szétcsúszik).Párhuzamosan élni, de nem tudom mihezprojektív rajz ez is, várom, hátha valahol találkozikaddig is csupa szakadék a bőröm, látodjó lenne már kimászni belőled.
Garai Bálint: A halaknak
Meddő gondolat akarok lenni, valahol a fejedben, soha meg nem születő vágy. Felhabzó forrásvíz a szemed mögé költözött halaknak. Nem kérdeznék semmit, csak nézném magam, ahogy folyok kifelé, nézném, ahogy csurog ki belőlem az élet. Tükör előtt szoktál sírni, egyszer láttam,…