a korzó sárga kövein csúszkáló turisták

Garai Bálint versei és fotója

A sarokban egy fotel van, tele kinőtt ruhákkal.

a víz megállt, a másodperc csöpög a csapból.

az ősznek nem hiányzunk

maroknyi életek vergődnek élettelenek markában

csapból csöpögő másodpercek az időa markodban mint minden más, a víz helyzete is bizonytalantenyeredre folyókat rajzolt az elmúláskövekre gondolsz, mégis kavicsokról beszélszajkaid lakatlan szigetek az egyetlen óceán közepénnem létezünk senkinek, mégis olyan, mintha–––tagolatlan partvonalat rajzolsz magad köréfulladásképpsimulékony homokodba temetkezem

látod, a bőröm tele van veledszakadékokkal.Réseket hagy a tekintetedén meg csak itt meredten(ha megmozdulok mindenem szétcsúszik).Párhuzamosan élni, de nem tudom mihezprojektív rajz ez is, várom, hátha valahol találkozikaddig is csupa szakadék a bőröm, látodjó lenne már kimászni belőled.

Meddő gondolat akarok lenni, valahol a fejedben, soha meg nem születő vágy. Felhabzó forrásvíz a szemed mögé költözött halaknak. Nem kérdeznék semmit, csak nézném magam, ahogy folyok kifelé, nézném, ahogy csurog ki belőlem az élet. Tükör előtt szoktál sírni, egyszer láttam,…