Ismerek valakit, aki nem ismer engem.

Szabad vagyok, mint a vad / nyílt sebbel az oldalán.

Felteszem a szemüvegemet. Üdvözlöm a párát, bár rettentően unom a vakságot.

Törékeny arc sodródik a világ pereme felé.

Dugd ki a fejed a szekrény mélyéről. Ott sötét van, nem jut be a híradás;

Nagy, roppant szárnyakon jön el a Sátán.

Mióta megdöglött bennem a kényszer, hogy becézgetve és babusgatva etesselek

ne ők döntsék el, hogy mi lehet művészet

Zárt ajtók mögött bujkál. Az asztalán maszatos szemüveg;

Ugyanonnan jöttem, mint bárki más – mégis szűnni nem akaróan fáj a hát.