Aki elment többé itt nincs / többé nem nyom le kilincs

Van úgy a költő, hogy palotát álmodik magának, / vagy szerényebben: kastélyt, ámbitusos kúriát

Elnémultak a kültelki lakótelepek a tömbházak kábán hanyatt a Remíz-kanyar sem csikorog

Áldozatokról, túlélésről, újrakezdésről, / Európa vagy a világ dolgairól, ma már tudom, / akár az emberiség jövőjéről is, reménytelin csak / Regécen, a diófás kertben érdemes gondolkodni

A kikötőben éri a hajnal Jónást, idegen partra érkezett, / a lengő kötélhágcsóba kapaszkodva áll megint, sután

Nyolcvan év alatt csak megszokja az ember, / hogy a reggeli rigófütty szép, de keveset ér

Az árvák szabadok, szabadok az árvák, / csak a szabadok árvák, csak az árvák szabadok

Ilyentájt már se busz, se villamos, / csak a hosszújáratú angyalok járnak erre

Reggel figyelmesebben süt a Nap, / alig is melegít, laposan simogat

Állítólag semmit. Egy kukkot sem.