Lövei Sándor: Mióta itt vagy
Tűleveleken éleződik a fény, nyári remény tested melege az ágy hósivatagában.
Lövei Sándor: Tavaszi madár
Tétova álmaimba belekalapál a fakopáncs
Lövei Sándor: Szertelen őszi délután
Ami már nincs, mintha nem is lett volna
Lövei Sándor: Lüktető fény
Írmagom sem marad, koptatnak a szele
Lövei Sándor: Néma kövek
A kövek hallgatása mély, mint az örök apály
Lövei Sándor: Hegyről lefelé
Velem együtt lassulnak a fák
Lövei Sándor: Tüntető lobogók
Semmit sem tudok a tavaszról, a lélegzet visszafojtott szelek bujkáló örvényléséről a virágok sáncai között.
Lövei Sándor: Valódi tavasz
A valódi tavasz sohasem ravasz, a szél sem fúj rajtam át
Lövei Sándor: Mennyi élet
Mennyi élet lehet még bennem, s hány múltba révedő pillanatot szerettem
Lövei Sándor: Üresen maradt vászon
Az üresen maradt vászon napsütésben fehér fennsík
