néha még / az is megerőltetés, hogy gatyába bújjak. / megfésüljem a hajam és elmenjek kiváltani / a receptjeimet.

Télen álmodom nyári álmot / Meleg takaró ízét / Fényt, grillen kolbászsütést.

Kiszakítás után / Gyengülök / Kongás kopott / Harangszó / Perdül az üres jelen

És a túlparton a Motel. Távoli fák ágaira tűzdelt fények. / Úgy, mint lámpás ég a kopasz kora márciusi ágon, / Mintha lángolva lobogna a fasor előtte.

Árnyékot injekcióz a Fény a lépteimhez. / Hozzám rajzol átkozott mást, jár velem, ezt a / Rontást furcsamód a sötétség oldozhatja fel.

Árnyék billeg a függönyön. Elmém árnyék takarja. / Sziszeg, moccan a huzat. Valaki volt, valaki lesz, / de valaki üvölt, de valaki fél. Egy marok tépi agyam. / Senkiföldjén senki vagyok.

a könnycsatorna megnyílt égbolt. / sárból bontakozik ki éteri alakod. / mocska, az én halandó tisztaságom / lenne?

Karok. Vannak. / Ferde fényölelés. / Eskü. Van.

Hang / Kolomp vagy harang / Mindegy

Csurom víz szövet az égbolt. / Magát csodálja a patak menti kő szeme, / Lentről felfele.