Lencsés Károly: Éhes vagyok
néha még / az is megerőltetés, hogy gatyába bújjak. / megfésüljem a hajam és elmenjek kiváltani / a receptjeimet.
Lencsés Károly: A csend kiált
Télen álmodom nyári álmot / Meleg takaró ízét / Fényt, grillen kolbászsütést.
Lencsés Károly: Hiába
Kiszakítás után / Gyengülök / Kongás kopott / Harangszó / Perdül az üres jelen
Lencsés Károly: Motel és Kakas
És a túlparton a Motel. Távoli fák ágaira tűzdelt fények. / Úgy, mint lámpás ég a kopasz kora márciusi ágon, / Mintha lángolva lobogna a fasor előtte.
Lencsés Károly: Az Árnyék Mechanizmusa
Árnyékot injekcióz a Fény a lépteimhez. / Hozzám rajzol átkozott mást, jár velem, ezt a / Rontást furcsamód a sötétség oldozhatja fel.
Lencsés Károly: Árnyék
Árnyék billeg a függönyön. Elmém árnyék takarja. / Sziszeg, moccan a huzat. Valaki volt, valaki lesz, / de valaki üvölt, de valaki fél. Egy marok tépi agyam. / Senkiföldjén senki vagyok.
Lencsés Károly: …passió… (mondta neked?)
a könnycsatorna megnyílt égbolt. / sárból bontakozik ki éteri alakod. / mocska, az én halandó tisztaságom / lenne?
Lencsés Károly: Variációk
Karok. Vannak. / Ferde fényölelés. / Eskü. Van.
Lencsés Károly: Kolomp vagy harang
Hang / Kolomp vagy harang / Mindegy
Lencsés Károly: Újra nyílik
Csurom víz szövet az égbolt. / Magát csodálja a patak menti kő szeme, / Lentről felfele.