Csurom víz szövet az égbolt. / Magát csodálja a patak menti kő szeme, / Lentről felfele.

Ölelj meg. / Égető szorításod, kötél. sóhaj nyakamon. megfojt, annyira élő vagy.

el se kezdődött a VALAMI máris megfeneklett: AZ / dióhéj hajóm tűhegynyi örvény sodra MARADÁS

félelmetes bohóccá maszkírozott arc. a Karinthy / jó lélek egypercesei még mindig felderítenek

Nem látom a rímeket. / Foszlott tudatom csak érez.

Olvadó fellegek. Messze előtted a vérző hold az ég peremébe bukik.

Mielőtt elmegyek / Mindig köszönök / A küszöböt átlépni / Nem bírnám intésed nélkül.

De! Lehet ölni szóval! Tövissel. / Halszagú Szerelemmel.

…és megdőlt álmok. elment az utolsó busz is haza.

Isten tüdeje sípok / levegőt lélegző hangsor