Mezei Márk: Zsidó temetés (Regényrészlet)*
Hátamra tapad az ingem. Nincs még tíz, de már őrjöngve veri a nap az udvar porát, végigárad az arcomon, torkomra szárítja a nyálam. Mentolízű a szám. Nem remeg már annyira a kezem, valamennyire erőre is kaptam.