Márkus László: Hajnali varázslat
Meggyszín csészémből fanyar teát kortyolok. / Széttört álmom szilánkjain sebzett lábbal / sertepertél jelenem, múltamat karolva.
Márkus László: Mondd, mikor…
Kezed kezemben mikor pihen? / Szád a számat mikor becézi? / Tested testemhez mikor simulhat? / Fejed keblemre mikor hajtod?
Márkus László: fikció
mit láthatnál most szememben / amikor lelkemből szelíd szeretet / helyett félelem lidércfénye villan / felismernéd bennem most is a
Márkus László: Számvetés
Nem számolok napokat, órákat, perceket, / melyeket olyan bőkezűen mér a Teremtő.
Márkus László: A hetedik napon
A hét hat napján pofámba vágják: / Vénember! Nincs szükség rád már.
Márkus László: pünkösd
hetyke hajnalfény / kaparász ablakomon
Márkus László: Skarlát betűk
Az öröm és bánat csuhája egyforma mindig, / miután faképnél hagynak. Visszatekintve alig / tudom megkülönböztetni egyiket a másiktól.
Márkus László: Konvenciók nélkül
Beborult fölöttem, sorsom szűken mérték, / egyszer a jövőben majd az utcán élnék. / Kuckóm kapualj lesz, por lepi be arcom, / vánkosom egy tégla, derékaljam karton.
Márkus László: Léttöredék
Ide ülök most melléd, meg sem szólalok, / csupán fogom kezed, csókolom homlokod. / Sóhajaink hullámai kitörnek a falak közül, / lassan tovatűnnek, de mi foglyok maradunk.
Márkus László: Hiú vágyak, fals remények
Mindnyájunk vágya jelet hagyni a világban, / ha csak karcolatnyit is.