hiába várom csapások jöttét / mintha senki sem utálna többé

Szado e muku Rjókan zazó cujugumori

Pókhálót szőtt tükrére a hallgatás, / börtönbe vetve mindent, ami szép.

nemet mondani taníts meg ó uram / vergődöm vad vágyak kétségek közt

A Pillanat, mint lepcses szájú varjú, / megkiabálja a szende Csendet.

Nem tudom miért és hogyan, / megidézem lényedet.

szikét ragad a hajnal és megműti az éjt / épp eret vágott rajta áradjon a fény

oly rég volt az utolsó érintés / a megfáradt szemek ölelése

múlt jelen jövő e három grácia / válladon ropja kortalan táncát

miként az aranyló falevelek / öregkori rigolyáid a földre hullanak