Mirosavljević Teréz: Álom
Körkörösen csipkébe fut a pókháló, szürkével fedi be az ablakot. Mint halvány, régi, kedves álomképek,fordulnak tudatom felszínére a mozdulat- és szótöredékek. Mintha nem Te lennél, nem az volnál, aki voltál, valahogy így van, ne csodáld! Minden új most nekem, a nap,a…
Mirosavljević Teréz: Üzenet a mennyekbe – Katinak
Öleld, hogy feledjen, csókold, hogy szeressen, míg a Tiéd.Ki tudja, talán, szerelme teszi égivé, viszi, rabolja tőlünk a nyugalomaz árnyak országába.Viharos éjszakákon újra látni véled, mikor a villám hangos zörejével csak neked ragyog.Ő lesz a villanás, napsugarat látsz játszani dús, szőke…
Mirosavljević Teréz: Fehér láng
Fehér láng, a töve kék, harsona zeng,de vége.Dob pereg,a rádión vidám est.Apa kukoricát visz be kosárban,dob pereg,sziréna szól, majd vége szakad,a város eltűnik a föld színéről. Fehér lángú gyertya,az eltűnt város helyén fekete füst gomolyog.