teregetett muskátliruhák a földön

felhúztam magam a lesre onnan kékebb az ég

elmegyekha elbeszél mellettema szél a faága lehajliklesz-e még gyümölcsevalaha van hogy a tavaszváratlanul érkezikaz enyém mégsem nagyon várom

hiányoznak a hajnali beszélgetésekültünk a jéghideg padon, homályos volt a fénygondoltam ilyenkor jobban megnyílik a világreszketve meghúztad az üveget, majd én isvártam, hogy mondj valamitazt gondoltam, ha összehúzom magam, talán észreveszedhirtelen megmozdultál,csak a köd hasított a fülembe.

nem tudomde lehet nem is akarom tudni mit gondoltamikor felment a magasbaa lelke máshová szaladt,ott maradt az üres pohár mellett égő cigivelvelem szembenmert rájött, ha elmegy, nem fogja tudni a visszautatközben a szeme elmeredta sirály hány tengert lát a magasbólvalószínűleg ugyanannyit…

jó lennemost egy summer winecseresznyelevél, rostonvízpart meztelenülhangosan dobogó szívvelveledde aztánhideg lenne és fáznékhangosan kellene énekelnemhogy elfelejtsem, kezembenott van a kezed