Nemes Edina: búcsú
teregetett muskátliruhák a földön
Nemes Edina: kilátó
felhúztam magam a lesre onnan kékebb az ég
Nemes Edina: [elmegyek…]
elmegyekha elbeszél mellettema szél a faága lehajliklesz-e még gyümölcsevalaha van hogy a tavaszváratlanul érkezikaz enyém mégsem nagyon várom
Nemes Edina: a pad alatt
hiányoznak a hajnali beszélgetésekültünk a jéghideg padon, homályos volt a fénygondoltam ilyenkor jobban megnyílik a világreszketve meghúztad az üveget, majd én isvártam, hogy mondj valamitazt gondoltam, ha összehúzom magam, talán észreveszedhirtelen megmozdultál,csak a köd hasított a fülembe.
Nemes Edina: kanapén
nem tudomde lehet nem is akarom tudni mit gondoltamikor felment a magasbaa lelke máshová szaladt,ott maradt az üres pohár mellett égő cigivelvelem szembenmert rájött, ha elmegy, nem fogja tudni a visszautatközben a szeme elmeredta sirály hány tengert lát a magasbólvalószínűleg ugyanannyit…
Nemes Edina: tisza
jó lennemost egy summer winecseresznyelevél, rostonvízpart meztelenülhangosan dobogó szívvelveledde aztánhideg lenne és fáznékhangosan kellene énekelnemhogy elfelejtsem, kezembenott van a kezed