Oláh Károly: [ma írok neked…]
ma írok neked hogy holnap / megtöltsd magad ezekkel a színekkel
Oláh Károly: [egy nap felemellek…]
egy nap felemellek az óriások közé
Oláh Károly: [patak partján…]
patak partján megszülettem
Oláh Károly: [Halványkék órák a szemek…]
Halványkék órák a szemek, megtelnek veled,
Oláh Károly: Merre jársz…
egy fekete szemű lány felölti barna aranyló köntösét
Oláh Károly: [lefoglalom a mulandó órát…] (Tóth Teodóra fotói)
lefoglalom a mulandó órát tudom hogy nem tart sokáig
Károly Oláh: Aven te han roma
Aven te han roma Szo tágyal baba…
Oláh Károly: Kötök kendőt…
Kötök kendőt hazug szóra Belédobom egy mély tóba
Oláh Károly: [Nem vagyok…]
Nem vagyok lovári,nem vagyok beás.De rumungro sem vagyok,és már kárpáti sem akarok lenni.Csak egyszerű roma,aki betűjét homlokán hordja,akármilyen furcsa, akárki is mondja.Ő is velem hordja, viseli ezer esztendejea billogot, melyet a sors reánk hagyott.
Oláh Károly: [ma már minden csodának tűnik…]
ma már minden csodának tűnikfelhők és vizek a ragyogó égbolt parányi darabja…bennem tükröződik minden napkerget a fény dobban a szívés csendben követi a múló időttalán most már én is utakat rajzoloka pillanatok emléke boldoggá teszérzelmes lelked mélyen megérintvalami melegít… itt legbelüla…
