Nekem / több idő kell már hogy békésen elaludjak / gondom van most a márciusi rügy terhes ágakkal

Letépném rólad már / ezt a / megviselt kabátot

Átjárt a fagy / a hűvös szelek már / üreget vájtak / csontjaimban

Elcsitul bennem olykor a gyász a mély fájdalom

Megvárom ismét hogy május legyen újra

Fekszem tétlenül csak mint a taposott virág

Utamat járom már ne keress vízmosta zöld mohás sziklák többé el nem rejtenek

Gyakran csak a fejben rejtőző félelemben fuldoklik a béke

Már csak köpésnyire a másvilág mondaná apám

Szememben ott ég a vándorlás vágya egy csillag szikrát vetett belé