most ébredek s arcaink egymásra csúszva fénylenek át homorú vágyaim diszkrét geometriáján és bárhová nézek az egybevágóság szabályosságát látom miközben minden forma és alak eszméléseim hangulatai szerint csavarodik ki a térben

néha még mindig ott ülök az ablakod alatt és a konyhában égő lámpa fénykörében kereslek várom mikor nézel ki hogy megláss várom mikor érted meg hogy ez még mindig ugyanaz az egy éjszaka amelyen minden történt velünk

fel akarok ébredni mert az elérhetetlen dolgok tükörtermében fekszem ahol minden vágyamból többet látok és úgy nyúlok előre hogy a kezem megtorpan a levegőben és nyújtózkodásaim százait látom hiába feléd lendülni