miután a szellők elfújták naivitásunk fehér tollait másképp néztünk egymásra

keresem a társam hiányzik négy végtagom

elhagytam földem mint ádám tette

nem jó így a semmi-űrben

barátkozom a templommal együtt nézzük az eget

már az emlékezet bomló tenyere sem érinti az arctöredéket

akkor már nem fogom hallani a kutyaugatást

mint az elfeledett fagyott ocsú

gardrób üres a gardróbbüszkességgel hordom asemmi ruháit csóka fekete égenfekete csóka károgbaljós a sorsom cirkusz József Attila emlékének a vad őz már azerdőben a cirkusz-szív-ben szelíd tigris Szigeti Alex (2001, Szatmárnémeti): A BBTE filozófia szakos hallgatója. Verseit eddig a Helikon és…