Itt vagyok. / Én vagyok.

Jósló fájásokkal kezdődött, / végül kihasadt a fény.

Erjedtté fonnyadt a fény, / és messze nyári képekben / lázas hajnalt álmodik az ősz.

Futóhomokként pergett az idő / ujjaink között

Most az kellene, hogy a bánat, / mi bennünk fordul / és az ágynak / szegezve ledönt

Számolva, hány ismeretlen, / ismerős vesz mércét

Tarts ki, mondta a pók, / és tovább szőtte a hálót.

Ömlik. Nem tudni, meddig. Zúdul, árad, kabátja már rég elázott

Eleredt az eső. Könnyű dolga volt a felhőben rejlő súlynak.

Lazán csavarsz rajta egyet, és lesed, hogy világít.