Turóczi Ildikó: Várakozás
Csendben ballagtunk, egy kisgyerek sírt az út szélén. Megálltunk, kollégám kérdezett tőle valamit, a gyerek hüppögve válaszolt. Kollégám dohogott, mormogott, valami nagyon nem tetszik neki: a gyermek éhes, neki ma nem maradt reggeli.
Turóczi Ildikó: Egyperces absztraktok
Apám nevelt, anyám békén hagyott. Apám volt az erősebb, anyám a gyengébb. Anyám győzött. Az eszem erős. A lelkem is az. Összefognak.
Turóczi Ildikó: Anna
Anna gyereket nevelt. Nagyon jól akarta tenni. Hibátlanul. Anna érezte, hogy túl fiatal még, nincs minden tudás birtokában.
Turóczi Ildikó: Chat
Vannak dolgok, amiket nem kell értelmezni. Ahogy felbukkannak, úgy el is tűnnek. Agyunk szüli őket, egy villanásnyira csupán. Vagy inkább a képzeletünk? És mi a különbség?
Turóczi Ildikó: alternatív
Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben s nem álmodott még, hejh, szerelmet senki szebben, mígnem zsebem kilyukadt, kipottyant szerelmem. Azóta is keresem a megfelelő színű cérnát, amivel szerelmetes zsebem hegét bevarrhatnám.
Turóczi Ildikó: Csak kóan
Csendben és halkan szemlélődni, érteni, fogadni,
Turóczi Ildikó: Hajnallik, hajnallott
– Nem nagy elmefuttatás, de igaznak vélem: egy találkozás boldogsága pillanatokba sűrűsödik bele. Ezek a pillanatok maradandóak.
Turóczi Ildikó: Ahol nem történnek csodák és elmarad a feltámadás (levelek a táborból, 6.)
Egy kisgyerek sír az út szélén, megállunk mellette, kollégám kérdez, a gyerek hüppögve válaszol, kollégám dohog és morog, valami nagyon nem tetszik neki. Éhes a gyerek, neki ma nem maradt reggeli.
Turóczi Ildikó: nem a mi háborunk (levelek a táborból, 5. rész)
Nem a mi háborúnk, ezzel végződött egy levél minap. Szudánról volt szó, Nobel-békedíjról, migránsokról, bizonytalanságról, szorongásról, járványokról és arról a bizonyos távolságról, ami megvéd a kiégéstől és a tehetetlenség pokoli kínjától.
Turóczi Ildikó: Kereszt/metszet (levelek a táborból, 4. rész)
Hátizsákjára nézett. Váltásruha, két pár cipő, esőkabát, hálózsák, fogkefe, fogkrém, hátizsákja megszokott tartozékai. Leült, elővette a többoldalas tudnivalókat tartalmazó listát, a zsákjára nézett, majd ismét a listára, mi fontos és mi nem, napok óta nem tudta eldönteni.