Tóth Olivér: A kegyelem
zord tekintetem rácsain belül / fogoly idő csőrébe köpött lelkem / ondónyi cafat a teremtő semmijében / ki kéret végül elkuncsorog tőletek
Tóth Olivér: Bababallada
megépült minden út bejárod / utánad semmi nem marad / rakott boglyák óráid / bálázatlanok maradnak
Tóth Olivér: Követtem valakit
minden sarkot befordítottál / sisaknak álmodtad házam és kertjeim / katonás rendbe az elhaló sírást
Tóth Olivér: Ketten
Ketten leszünk ha meghalok / lelketlen Isten és Istentelen lélek
Tóth Olivér: Egybeforrt szívem…
Egybeforrt szívem tusa keringője / merengés, hintázni hívott a csend, / koporsóágyban emléked néma föld, reng, / boldogan szunnyadsz rögnyi árnyék.
Tóth Olivér: Idehaza
a májusi ég törött szekerén ülök / lovaimat farkasoknak adtam társul
Tóth Olivér: Csillagfödém
Az első kacagásra mely mellemet tépte ki emlékezik / Az első lépés mely a rögöt porrá gyalázta ki elégedik
Tóth Olivér: Az utolsó elragadtatás
Majd elfeledi minden téli ág az első hó súlyát / S fekete kérgeikre emelt gyöngy lesz a napod
Tóth Olivér: Jézus özvegye
Az utolsó temetésen amelyre elmegyek / Egyedül jajgatás nélküli remegés leszek
Tóth Olivér: Nem azért jöttem…
Nem azért jöttem hogy az ódonság csontházaiból / Megátkozzalak kiűzzelek mint lepkét a hernyóból