Az első kacagásra mely mellemet tépte ki emlékezik / Az első lépés mely a rögöt porrá gyalázta ki elégedik

Majd elfeledi minden téli ág az első hó súlyát / S fekete kérgeikre emelt gyöngy lesz a napod

Az utolsó temetésen amelyre elmegyek / Egyedül jajgatás nélküli remegés leszek

Nem azért jöttem hogy az ódonság csontházaiból / Megátkozzalak kiűzzelek mint lepkét a hernyóból

Kócaidra aranyba pácolt lomb a hajam / Didergés fájlal és minden akarat zihál

Egyetlen könnyedség hiányzott / Szíved átfútt zugainak üregessége

Egy szó nélkül hagyott cserbenhagyás perébe fogtak

Hozzád szegődtem mint ág a testhez

Látod negyven éve fűt rád a tél Halott rétek gyógyfüvét gyújtja aki él

az utolsó idők gyámság alá vett tekintetén jönnek mennek éltetnek majd kivégeznek