Egyetlen könnyedség hiányzott / Szíved átfútt zugainak üregessége

Egy szó nélkül hagyott cserbenhagyás perébe fogtak

Hozzád szegődtem mint ág a testhez

Látod negyven éve fűt rád a tél Halott rétek gyógyfüvét gyújtja aki él

az utolsó idők gyámság alá vett tekintetén jönnek mennek éltetnek majd kivégeznek

Ne adj többet csak máról holnapra eleget

a hallgatagság néma láncaitól csörtető ara karjain át ragyogó fény volt

szíved pitvaraiból kopoltyút növesztesz partra vetett a fásultság moháját legeled

Csalogtatott kutyát a jóság hittem tenyerednek

Ma éjjel vak tükörbe nézek Vagy az ördög vagy az Isten