Torma István: Ez nekem…
Elrévedek közben / libabőrös lesz a karom / gyomrom összeszorul / szívem majd kiugrik
Torma István: Becsukott ajtók
Már nem alszunk egy ágyban / egy szobában sem
Torma István: Épp most?!
Amikor / nem fáj már a hűtlenséged, / már végre kigyógyultam belőled,
Torma István: Ibolyka és a bűn
Bűnös vagyok! Mindenki úgy bánik velem, büntetnek. Büntetnek, mert... szeretek. A telepen én egy töltés oldalába vájt lyukban élek, az apámnak van téglaháza, igaz döngölt padlós. A többieknek vályog.
Torma István: Megölel a szél
Minden reggel / a sötét kapu után / megölel barátom, a szél.
Torma István: Ibolyka és a Megváltó
Éjjel a telep több asszonya is azt álmodta, eljön hozzánk a Megváltó. Ha csak egy asszony álmodta volna, legyintenének, de több.
Torma István: Örökmozgó és Hóember
Én, Örökmozgó, nemigen lepődöm meg. Végtelen életem alatt már oly sok minden történt velem, körülöttem, hogy okkal hinnénk, újdonság már nemigen ér.
Torma István: Újra megtenném!
Nem, nem késlekednék, újra megtenném! Nem igen érdekel, ki mit szólna, mit mondanának az emberek, kitagadna-e a család, elhagyna-e kedvesem!
Torma István: Örökmozgó című könyvem bemutatása
Milyen lenne egy örökmozgó? Íróként teljesen szabadon gondolkodhattam, és fedezhettem fel olyasmiket, amiket régebben soha nem gondoltam, még álmomban sem
Torma István: Nemesül
Elesel, / felállsz, / nadrágod leporolod
