Torma István

Talán '56 nyarán, Hajdúszoboszlón egy asztalnál ettünk, ő meg én, kilencévesen. Nem szóltunk, egyikünk sem, ő sem, én sem. Nem...

Elment a kedvema nevetéstől Nem a humorom veszett el, deannyi a borzalom a világbanaz embertelenségkegyetlenségkiábrándultságreménytelenségbalsorstragédiavégítéletés elmúlás Torma István verse legutóbb...

Amikortalálkozott a tekintetünk,egymásra mosolyogtunk,elvittelek egy darabig,kimentünk a város szélére,rohanva megöleltük egymást,éreztem illatodat,bódító leheleted,melled feszességét Amikorazt mondtad nem szabad,ne találkozzunk Amikormegérintettelek,a...

Elrévedek közbenlibabőrös lesz a karomgyomrom összeszorulszívem majd kiugrik leírhatatlan érzelemzuhatag tör rám remeg a lelkem,sokszor az egész testem érzem a...

Már nem alszunk egy ágybanegy szobában sem nem ölelkezünkcsók sincs már nem érünk egymáshozvéletlenül sem nem sétálunk kézen fogvamáshogy se...

Amikor             nem fáj már a hűtlenséged,             már végre kigyógyultam belőled,             már alig vannak emlékeim,             kitöröltelek mindenhonnan,...

Minden reggela sötét kapu utánmegölel barátom, a szél.Barátom, mert minden reggel megváraz utcán belém karolgyengéden bebújik minden kis résende néha...