Torma István: Keleti pu.
A Baross téren ültem, egy háttámla nélküli padon / Nő odaült
Torma István: Ibolyka, hiányzol
Érdekes a mi barátságunk! Időnként találkozunk, van amikor hónapok, de mostanában már évek is eltelnek, amíg láthatlak újra. Mégis azt mondom, hogy senki, de senki nem áll olyan közel hozzám, mint te.Ha énekelni hallak és látlak, valami leírhatatlan és máskor soha…
Torma István: Most befelé hallgatózom…
Most befelé hallgatózom, nem érdekel, hogy mi van kívül.
Torma István: Örökmozgó és a hatalmaskodás (A kiadásra váró Örökmozgó című könyvem 13 fejezetének egyike)
Olvasóimnak: Örökmozgó egy gép, egy igen egyszerű gép, aki(!) végtelen idő óta beszélget emberekkel, csiszolja elméjét. Bármennyire hihetetlen, felébredtek benne érzelmek: szeretet, aggódás, gyász.
Torma István: A zeneszerző
A zeneszerző, miközben lassan sétált a dombtetőn álló hófehér, új háza felé, a világ legnagyobb zeneszerzőjévé vált. Nem kellett ehhez csoda vagy közönség, kritikusok meg különösen nem, elég volt az utolsó taktusok elgondolása, a mű sok vajúdás utáni megszületése. Kész volt…
Torma István: Néha…
Amikor kicsi virágok bomlanak, a széltől borzolt levelek alja ezüstös
Torma István: Az életvisszaváltó
Vállalkozó kedvű és mindenkin segíteni kész családom a sarki megüresedett raktárban életvisszaváltó vállalkozásba kezdett. Nehéz munkának tetszett, de a valóság minden képzeletet felülmúlt. Az első hetekben mintha megőrültek volna az emberek, hoztak mindenféle megunt, kidobott, elfuserált, elrontott, elkótyavetyélt életeket.
Torma István: Drága királyunk
Parasztnak született, kikaparta magának a hatalmat, a kiemelkedést. A küzdés, az ellenfél léte, a győzelem éltette. Nem ismert mást, csak elsőséget. Ha nem sikerült, bármiben is, akkor átírták a számokat, új tényeket gyártottak, újraírták a krónikákat. A végén már ő, mi…
Torma István: Botlások
Ma olyat, de olyat álmodtunk, hogy azt el kell mondanom. Sütött a nap, réteken mászkáltunk, a gyerekek visítoztak örömükben, csodálatos volt. Nejem arca ragyogott, amikor a gyerekek nem látták, megcsókoltuk egymást, sőt…
Torma István: Ibolyka, elhagylak, hogy boldog lehess és boldoggá tehess másokat!
Mindketten anya, apa és család nélkül nőttünk fel, hol intézetben, hol nevelőszülőknél, hol megszökve és csavarogva. Fogalmunk nincs róla, mi a család, a felnőttek párkapcsolata. Nincsenek példák előttünk arról, hogy milyen egy férfi, milyen egy nő, milyennek kell lenni egy családnak,…
