Torma István: Megölel a szél
Minden reggel / a sötét kapu után / megölel barátom, a szél.
Torma István: Ibolyka és a Megváltó
Éjjel a telep több asszonya is azt álmodta, eljön hozzánk a Megváltó. Ha csak egy asszony álmodta volna, legyintenének, de több.
Torma István: Örökmozgó és Hóember
Én, Örökmozgó, nemigen lepődöm meg. Végtelen életem alatt már oly sok minden történt velem, körülöttem, hogy okkal hinnénk, újdonság már nemigen ér.
Torma István: Újra megtenném!
Nem, nem késlekednék, újra megtenném! Nem igen érdekel, ki mit szólna, mit mondanának az emberek, kitagadna-e a család, elhagyna-e kedvesem!
Torma István: Örökmozgó című könyvem bemutatása
Milyen lenne egy örökmozgó? Íróként teljesen szabadon gondolkodhattam, és fedezhettem fel olyasmiket, amiket régebben soha nem gondoltam, még álmomban sem
Torma István: Nemesül
Elesel, / felállsz, / nadrágod leporolod
Torma István: Ringás
Már fa koromban sem szerettem, ha mozgott minden körülöttem
Torma István: Forradalmi közlekedés
Elég lenne a hosszabb közlekedési vonalakra egy pár km hosszú, motor nélküli busz. Az eleje az egyik végállomáson, a vége a másikon. Minden megállóban egy ajtó, azután gyalog a buszban el lehetne menni ahhoz az ajtóhoz, ahol le szeretnénk szállni.
Torma István: Keleti pu.
A Baross téren ültem, egy háttámla nélküli padon / Nő odaült
Torma István: Ibolyka, hiányzol
Érdekes a mi barátságunk! Időnként találkozunk, van amikor hónapok, de mostanában már évek is eltelnek, amíg láthatlak újra. Mégis azt mondom, hogy senki, de senki nem áll olyan közel hozzám, mint te.
