Talán '56 nyarán, Hajdúszoboszlón egy asztalnál ettünk, ő meg én, kilencévesen. Nem szóltunk, egyikünk sem, ő sem, én sem. Nem...
Torma István
Elment a kedvema nevetéstől Nem a humorom veszett el, deannyi a borzalom a világbanaz embertelenségkegyetlenségkiábrándultságreménytelenségbalsorstragédiavégítéletés elmúlás Torma István verse legutóbb...
A Smaragd Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot Torma István második kötete, a Remittenda. Az alcím tanúsága szerint a könyvben látott napvilágot...
Amikortalálkozott a tekintetünk,egymásra mosolyogtunk,elvittelek egy darabig,kimentünk a város szélére,rohanva megöleltük egymást,éreztem illatodat,bódító leheleted,melled feszességét Amikorazt mondtad nem szabad,ne találkozzunk Amikormegérintettelek,a...
Elrévedek közbenlibabőrös lesz a karomgyomrom összeszorulszívem majd kiugrik leírhatatlan érzelemzuhatag tör rám remeg a lelkem,sokszor az egész testem érzem a...
Már nem alszunk egy ágybanegy szobában sem nem ölelkezünkcsók sincs már nem érünk egymáshozvéletlenül sem nem sétálunk kézen fogvamáshogy se...
Amikor nem fáj már a hűtlenséged, már végre kigyógyultam belőled, már alig vannak emlékeim, kitöröltelek mindenhonnan,...
Bűnös vagyok! Mindenki úgy bánik velem, büntetnek. Büntetnek, mert... szeretek. A telepen én egy töltés oldalába vájt lyukban élek, az...
Minden reggela sötét kapu utánmegölel barátom, a szél.Barátom, mert minden reggel megváraz utcán belém karolgyengéden bebújik minden kis résende néha...
Éjjel a telep több asszonya is azt álmodta, eljön hozzánk a Megváltó. Ha csak egy asszony álmodta volna, legyintenének, de...