Tiba Patrik: Az éjszaka hangja
Olyan sötét, vágott, sablonos. / Nem, ez csak az utca.
Tiba Patrik: ForYou
Nézed a szemét, mintha a tiéd lenne. / Mert olyan jó nézni őt, önmagad meg csak úgy.
Tiba Patrik: A fiú, aki éhesen feküdt le
Írni az elveszettekről, beszélni az élőkről, gondolni rád. / Ezt kellene tennem. Én mégis, a múltat idézve sétálok
Tiba Patrik: Gyilkos Fehér
Most délután van. Fény. Kellemes levegő / és nem fázom.
Tiba Patrik: Arról, hogy mi a szerelem
Mindig arra vágytam hogy meséljek rólad anyának. / Büszkén hangoztassam a neved.
