Vilsitz Mónika: A szívemből rég (dalszöveg)
Elszállott a széncinege, dajna éneke. / Az Öregisten leányának téli fénye.
Vilsitz Mónika: Menedék
Deret fújt a szél, s borostáján megült, / Mint a fennakadt szavak.
Vilsitz Mónika: Szomjazó földek
A felhő tollpelyhes dunnát vetett az égre, készülve szomját ontani az anyaföldre, / Rábólint a sárga pitypang a harmatos zöldben.
Vilsitz Mónika: [Napfelkeltekor ébredezik a Minden…]
Napfelkeltekor ébredezik a Minden.
Vilsitz Móni: Úgy álmodnám…
hogy a földön a szorítás szétmálljon,mint árnyékbogáron a gyöngypára,elillannék a tűzfalon