Ocsovai Ferenc: Sosem volt idők, avagy létünk szórványai (4.) (Részletek egy készülő regényből)
Az utóbbi jó félévem abból állt, hogy próbáltam elfelejteni a látottakat és hallottakat. Nem akartam tudomást venni a végső ütközetről, ami lehet, hogy nem is ennek a különleges eszmének lesz a bukása, amelyet wartenizmusnak neveznek, hanem lehet, hogy megalakulásának pillanatában fog…
Juhász Zsuzsanna: Bosszúpörkölt
De ez most a mienk. Nem a tiétek. A jó hússzagú révülete a lakásnak. Ahogy bárhova megyünk ma, elkísér bennünket az illat. És bármit teszünk, pörköltszagban tesszük, míg fő. Fő a disznó köröm és comb között.
Kabdebon János: Apám labdája
Apám labdája kerek volt. Pont olyan kerek, ahogyan egy tízéves forma srácnak kerek a világa. Sárga keményfa kerítésünk volt. Ilyen girbe-gurba de aránylag egyforma lécekből állt. Alig vitte a fúró. Emlékszem ez még olyan fúró volt, aminek külön van a trafója.…
Földi Erzsébet: Laci (4.)
Egyetlen alkalommal jártunk itt téli szünidőben. Akkor anyu kísérte haza Lacit és rövid telelésre mi is csatlakoztunk. Az állomáson Mátyás bácsi várt minket, ezúttal gyalogosan vágtunk neki a hosszú útnak.
Földi Erzsébet: Laci (3.)
Száva parti nyaralásaink szűkebb helyszíne igazából szállás (tanya) volt, a töltés innenső oldalán, míg a folyó felőli oldaltól számítódott a hullámtér. A védett területen, a gépház körül, a gyéren elhelyezkedő szállásokon családok éltek, földet műveltek, gyümölcsöt termesztettek, állatot tenyésztettek. A téli,…
Földi Erzsébet: Laci (2.)
A kicsi lakásban most hatan éltünk, de sok jó elfér kis helyen. Anyu és apu Marikával a belső szobában aludtak, a szülők az ágyakban, húgom pedig még egy ideig a kiságyban. Laci hálóhelye a jobb oldali ablak mellett előbb a "sezlonyon",…
Kabdebon János: Időjárók
Emlékszem nagyanyám mesélt először az Időjárókról. Hosszú vézna emberek, nyúlánk nagy kezekkel.
Földi Erzsébet: Laci (1.)
Ilus tanti nagynénim, Mátyás bácsi nagybátyám és Laci unokatestvérem Szabadkán a József Attila utcában, az Almási-házban laktak. A lakás két szoba, konyha és spejzből állt, a tüzelőt a kamrában (ól?) tartották. A nagy udvarban rengeteg napfény volt, a fák alatt viszont…
Kabdebon János: Apokalipszis
Vannak dolgok, amik soha nem történnek meg. Ez nem olyan. Árokparton üldögéltem és eltökéltem magamban, hogy azért is ellenállok. Üthetnek, rúghatnak, én akkor sem mozdulok innen. Szemem sarkából figyeltem anyámat, ahogy vödörrel a kezében vizet visz a házba. Nehezen mozgott,…
Kabdebon János: A költő, a hód és a fajansz
Borús Kázmér, ahogyan a neve is mondja bánatos volt. Naphosszat ücsörgött fényűző belvárosi otthonában és a laptopját bámulta. Eleinte várakozva, vágyakozva, de pár óra múlva már szomorkodva, aztán egyre dühösebben
