vaksötét teremben koppanótűsarok ideges morzejeleköröskörül a hideg hínárkéntfaltól falig savanyodó levegő mi lehet benne hogyévek óta újra állóvízaz egész élet...
A hátsó kertből figyelema felhők vonulásátszeszélyes táncukatnéha ijesztő mint a gondolataimmikkel megtámasztaniigyekszemszéteső világom fájások érnekolykor sebeznekide a hátsó kertbekoboldok közé...
„Nem tudokittmaradni,nem tudomitthagyni sem.” (Kukorelly Endre: A legjobb volna mégsem) frissítés után újra feltűnikbudapest koppenhágaátszállással vagy anélküllegfeljebb innen oda talánvissza...
Kőkorszakjelena visszapillantótükrökvetítette tájban. Messiásszájbóllejárt óra kattogdobszavakporrá ünnepeltcsendjébe vésve. Törvényed neked,ki nem vagy,legyen csak ez: ami lesz,az már a múlté.
ki lélekkel jön ki testtelénvelem csak azt hitesd elhogy még jobbá lesz a holnapa tegnapok nem csaholnak soha többé a...
Amióta háborúznak a szomszédban,minden nap azt érzem, hogy megsebesülök,hogy eltalálják a lelkemet, a szívemet,s minden szervemet, amely élni vágyik. Amióta...
Megszokhattuk, hogy állandóan förtelmes, áporodott, savanyú hányásszag telíti a presszót. Még a sajtárnyi seggű pincérlány ruhájából is ez áradt, ahogy...
Fejed az aszfaltra hajtod, puhán;koppan a vér.(Mikor az ablakban álltál, az eget nézted,s ahogy távol földet ér.)
