A. Gergely András: A palotaőr halálregénye – avagy impozáns könyvtártorony a sors lagúnái között
A sorsért és még a halálért is mindig meg kell dolgozni. A méltó, sőt az esetlen és szánalmas halálért is. Mégpedig sok-sok munkával, s hozzávaló elszántsággal. S küzdés maga ráadásul még értelmetlenebb, ha a küzdelem aránytalan méretű, s ha a lét…
A. Gergely András: Csak egy szkript-élmény (Ljudmila Ulickaja pestis-könyvéről)
A vírus-korszak meghatározó napjai már éppen a naptárba simultak, mikor Ulickaja Csak egy pestis című könyve kirakatba került.[i] A nagyzolóan lekezelő, a félelem légkörét a hétköznapisággal föloldó kötetcím egyszerre utal a mindent túlélő esélyre, meg az áldozatok számolatlan tömegére, a karantén…
A. Gergely András: Bájtalan hölgyek az eladatlan petrezselyemmel
Új kor, vagy legalább is korszak-időszak-évszak köszöntött be a történettudomány mostanság mind gyakrabban alkalmazott fogalmával, az egodokumentum jelenségével. Amit korábban naplónak, feljegyzésnek, emlékezetre méltó írásos nyilvántartásnak, „bejegyzésnek”, idővel majd „adatrögzítésnek” tituláltak, azt most korunk történészei az egodokumentumok körébe sorolva adják közre,…
A. Gergely András: Morális árvízben a város?
Címlapján csalóka látképpel, szövegterében többrétegű narratívákkal mutatkozik Dunajcsik Mátyás regénye, a Víziváros.
A.Gergely András: Neoreal szocio-mito-logikák
Alig egy-két hónapja szinte visszafogottan reklám-ízű irodalmi portréban felfedezés-értékű bemutatást csaptam Ferdinando Camon munkássága körül...
A. Gergely András: Egy akaratos-öntudatos HAH…!
Méghogy HAH!
A. Gergely András: Országos elme, avagy közegyéni abszurdok
A magyar politikatudományból garantáltan, hosszú ideje már hiányzik a humor, de még az irónia, cinika, cikizés, packázás, élcelődés is javarészt. Az ellenkezőjét, vagyis hogy a humorból is hiányozna a politika, aligha lehet ellenpontként elmondani.
