A. Gergely András: Magyar szellemtörténeti irány – az utókorra hagyottan
Kell-e mindez nekünk? Van-e egyáltalán a szellemeknek története, iránya, s ha ránk hagyták, kire is pontosan?
A. Gergely András: Értelemkereső műhely, figurális értelmezés, szövegbeli történés
Szelek, szerelmek, normann harcosok, időkerék-megforgató andalúziai arab gyermekek, muzulmán hadjáratok korának „elsodort idejét”, no meg ködlő árnyékba borult tájak eloszló árnyait jeleníti meg Bánki Éva regénye, aki nemcsak a középkori populáris kultúra és trubadúr-világ mai újrafogalmazója, de fel is adja a…
A. Gergely András: Bölénytánc és hadiösvény („maradjatok a vörös ösvényen, Testvérek!”)
Kétségtelennek látszik, de tapasztalati úton ellenőrizhető is: volt idő(szak), amikor alig-alig létezhetett családi könyvtár a Nagy indiánkönyv, Cooper egyedi kalandregényei (Vadölő, Az utolsó mohikán, Nyomkereső, Bőrharisnya, A préri) nélkül, vagy „May Károly” és számos még divatos, líraian szentimentális vad vallomás a…
A. Gergely András: Más(világ)ok titkai – avagy gyűjtés az érzékek birodalmaiban
Egy budapesti nemzetközi könyvfesztiválon kapott mélyen elismerő szavakat egy kötet, melynek szerzőjével mint Európai Uniós díszvendéggel beszélgetett Esterházy Péter 2011-ben. Lenyűgöző terefere lehetett, sajnos nem vettem részt a pódiumbeszélgetésen, de egykönnyen rááll a fantáziám, milyen világok találkoztak e színtéren, s miként.
A.Gergely András: Családtörténeti némulások (Vasagyi Mária Eszter-könyvéről)
Erős túlzás talán az elnagyolt minősítés, de a közlésbátorság határain belül maradva, elnémultan is meg kell osztanom futó benyomásom Vasagyi Mária Eszter könyve című új művéről, melyhez fogható hasonlót nem ismerek a kortárs és régebbi magyar regényirodalomban.
A. Gergely András: Átlátható (b)irodalom /fordítás – kritika – befogadás/
Köznapi viselkedési kérdésnek sem válik be, és szinte azonnali válaszunk kéznél is van: „illik-e átlesni a szomszédokhoz?”…
A. Gergely András: Hinni Hararinak – avagy az istenítés praktikuma
Elbátortalanító valahol, mennyire függőek lehetünk a képzelettől, avagy a tudástól, megalkotott világoktól, akár megkonstruált történelemtől is. Felfogjuk, megjegyezzük, alkalmazzuk, komolyan vesszük, amit elérhetünk, s aminek tudása (őszinte önérzet szerint) meghaladja sajátunkét, ha tetszetősen kínálják…
A. Gergely András: Szimbólumkarácsony, csillagjárás, szentcsalád
Klasszikus ismeretkincs, közlésmódok serege, látható tárlat és nyomat, élmény és tartósított ismeretanyag együttese férkőzik össze abba a kiállítási katalógusba, melyben az irodalmi toposzok között is oly gyakori vagy szcenikai körvonalak rajzolódnak ki tárgykörében. A szentcsalád-ábrázolások mint ábrázolás- és üzenetmódok hagyománya, s…
A. Gergely András: Groteszk történetírás – ritmussal és energiákkal
Volt egyszer…, hol nem, hol meg igen…, mindenhol, ahol csak a test mozgó gondolattá válhat, volt egy tenger, amely felkapaszkodni vágyott a hegycsúcsra. S egészen addig, amíg Hokuszai művén, A nagy hullám Kanagavánál című festményen fölébe nem rémlett a földi természetnek…
A. Gergely András: A meggondolandó tétekről
Bizonyos lehet, avagy tán kétely-övezte jelenség is, hogy a mindenkori tétek, esélyek, eredmények és remények folytonosan élnek bennünk, olykor elővehető, alkalmazási státusban, máskor képzetek és kalkulációk rendszereihez kapcsolódóan – de valójában sosem igazán tudhatjuk, miért és mikor lopakodnak elő olyan megfontolások,…
