Balla Lajos-Laci: „Somnia somniavit per somnia” vagy „Conscientia post mortem”[1]
Valahonnan a plafonról tekintettem le önmagamra, de mindez nem igaz, mert a testem nincs velem, így a szemeim sem lehetnek, azaz csak annyit állíthatok, észlelem élettelen önmagamat, amint a testem mellett álló doktornő kimondja a szentenciát, az őt kísérő ápolónő pedig…