Ocsovai Ferenc: Ha felcsendül a lágy harangszó (IV.)
Megfogadta a fiú, hogy végre befejezettnek nyilvánítja az ügyet, és ha nem is ér célba szenvedélyes üzenete, ha nem is változtathat a lány érzelmein, legalább számon kérheti őt, miért viselkedik iránta ennyire rideg és embertelen módon.
Ocsovai Ferenc: Ha felcsendül a lágy harangszó (III.)
Hamarosan rendszeres útitársa lett a fiú Zsókának reggel a munkába menet, és számos mély, izgalmas és emberi beszélgetést folytattak le, miközben a fiatalember érezte a kettejük között lévő kölcsönös érdeklődést és szikrát. Noha a lány kevesebbet beszélt, hallgatásában ugyanúgy ott lapult…
Ocsovai Ferenc: Ha felcsendül a lágy harangszó (II.)
Próbálta azzal vigasztalni magát, hogy az ő hányattatása és történelem utáni problémái semmiségek ahhoz képest, amelyeket a múlt viharos évszázadaiban kellett elődeinek elviselnie. Felmenőire, valamint a színes és kalandos családi anekdotákra gondolt, és felidézte magában nagyszülei és dédszülei szűkebb értelemben vett…
Ocsovai Ferenc: Ha felcsendül a lágy harangszó (I.)
Már sokadszorra mutatta a kijelző a következő megálló nevét, mégis úgy tűnt, mintha valamiért sohasem akart volna odaérni a zónázó vonat: sőt, inkább egyre lassabban döcögött csak minden modernsége és felszereltsége ellenére.
